A Balatonboglári borvidék Somogy megyében a Dunántúli-dombság északi részén Külső-Somogy és Belső-Somogy (Marcali-hát) észak- déli irányú dombvonulatainak lankáin, a Külső-Somogy és a Belső-Somogy agroökológiai körzetben alakult ki. A borvidék a Balaton déli partján Zamárditól Balatonlellén és Balatonbogláron keresztül Balatonberényig, dél felé Balatonendréd, Andocs, Lengyeltóti, Marcali és Somogysámson vonaláig terjed.

Borvidék

A borvidék a megye jó bortermő helyeiből a szőlőtermesztés fejlődése eredményeként 1982-ben jött létre. Településeinek száma 21 (Andocs, Balatonberény, Balatonboglár, Balatonlelle, Balatonkeresztúr, Balatonendréd, Balatonszemes, Karád, Kéthely, Kőröshegy, Kötcse, Látrány, Lengyeltóti, Marcali, Ordacsehi, Somogysámson, Somogytúr, Szólád, Szőlősgyörök Visz, Zamárdi). Jelenlegi területe megközelíti a 2875 hektárt, s ezzel a Kunsági, a Tokajhegyaljai, a Mátraaljai, az Egri borvidékek után az ötödik az ország 22 borvidéke között.
A borvidék ökológiája
A Balatontól délre elterülő táj klímaviszonyai kiegyenlítettek. A nyár meleg, de nem túl forró, a tél enyhe, havas, a csapadék bőséges.
Az évi középhőmérséklet 10,2-10,4 oC (a magasabb értékek a Balatonhoz közelebbi területekre jellemzőek). A szőlőültetvényekben komolyabb károkat okozó téli fagy ritkán fordul elő. Az évi napfénytartam rendszerint meghaladja a 2000 órát. Az évi csapadékösszeg a borvidék délnyugati csücskét kivéve 650-700 mm között valószínű. A csapadékeloszlás olykor szeszélyes. A leggyakoribb szélirányok a nyugati és az északnyugati.
A borvidék domborzati viszonyai hasonlóak a Balatonmelléke borvidékéhez. Meridionális völgyekkel közrefogott, észak-déli irányban húzódó, dél felé egyre hosszabb, észak felé 140-200 méter tengerszint feletti magasságról fokozatosan 200-300 méterig felemelkedő, a Balaton medencéjére meredek, lépcsőzött peremekkel leszakadó hátak rendszere.
A somogyi szőlők a tájra jellemző enyhén lejtős (ritkábban sík) területekre települtek. A szőlőültetvények zömmel a dombok déli lejtőin 180 méter tengerszint feletti magasság alatt találhatók.
A dél-balatoni térség földtani szempontból többé-kevésbé egyöntetű. A szőlőhegyeket pannonagyag és pannonhomok, helyenként keresztrétegezett pliocén homokrétegek építik fel. A borvidék talajai döntően löszös üledékeken képződött különféle erdőtalajok: agyagbemosódásos barna erdőtalajok, barnaföldek (Ramann-féle barna erdőtalajok) és csernozjom barna erdőtalajok. A szőlőültetvények kis része homokon települt.
A borvidék története
A Tihanyi Apátság alapító levelében található arra utalás, hogy a borvidéken már a XI. században termesztettek szőlőt.
Somogy megye címerében, amelyet 1498-ban adományozott II. Ulászló király, szőlővessző és fürt látható. E szimbolikus jeleket csak akkor használták, ha azok hosszú időn keresztül a környék általános jellemzőjévé váltak. A török uralom idején a környék elnéptelenedett, a szőlőültetvények a művelés hiányában tönkrementek, végül kipusztultak.
A török hódoltság után újraéledt a szőlőtermesztés, aminek a XIX. század második felében a filoxéravész vetett véget. A filoxéravész után kezdődött meg a szőlőtelepítés először Balatonkeresztúr immunis homoktalajain. A borvidék szőlő- és bortermelésének legnagyobb lendületét a névadó településen székelő volt Állami Gazdaság, majd Borgazdasági Kombinát működése eredményezte. A borvidék szőlészete
A filoxéravészt megelőzően az egész Pannóniára jellemző volt a fejművelés. Azt követően viszont elágazások meghagyásával a fej- és a bakművelés közötti átmeneti tőkeművelésmód alakult ki.
A néhány immunis homoktalajra való sajátgyökerű szaporítóanyaggal való telepítés mellett a többi területre oltványokat ültettek.
A nagyüzemi gazdálkodás kezdetéig tenyészterület, támasz és tőkeművelésmód tekintetében vegyes, változatos ültetvényszerkezet alakult ki. Az itt működő nagyüzem a Balatonboglári ÁG fő feladata megalakulásakor a szőlőoltvány előállítás és a környező balatoni üdülőhelyek csemegeszőlővel való ellátása volt. A nagyarányú fejlesztések eredményeként néhány év alatt a gazdaságban az ország legnagyobb szaporítóanyag-termesztő üzeme jött létre. Hosszú, virágzó időszakot követően az 1980-as években az oltványtermesztés az exportlehetőségek beszűkülése és a belföldi kereslet csökkenése miatt hanyatlásnak indult. A kedvezőtlen folyamatok az 1990-es évek elején az ágazat elsorvadásához , végül felszámolásához vezettek.
A csemegeszőlő előállítás és érékesítés a kezdeti lendület után fokozatosan visszaesett és az 1970-es évek közepén lényegében megszűnt. Ezzel párhuzamosan egyre inkább a minőségi borszőlőfajták termesztése került előtérbe, s vált a borszőlőtermesztés a boglári gazdaság egyik meghatározó ágazatává. A Boglári Mezőgazdasági Kombinát nem csak saját szőlőgazdaságát fejlesztette, hanem nagy hatást gyakorolt a vonzáskörzetéhez tartozó gazdaságokra, szakcsoportokra és egyéni termelőkre, ami az egész régió szőlőtermesztésének a felemelkedését eredményezte. E fejlődés elismeréseként jött létre 1982-ben a Dél-Balatoni borvidék, melyet 2000. VII. 24. óta hivatalosan Balatonboglári borvidéknek hívnak. A borvidék fajtái
A termőtájon elsősorban a fehérborszőlő-fajták terjedtek el, de a borvidék a vörösborszőlő-fajták termesztésére ugyancsak alkalmas. A fontosabb csemegeszőlőfajták (Irsai Olivér, Chasselas, Csaba gyöngye) termése ma már szintén borászati alapanyagként hasznosul, így a fehérbort adó fajták aránya az összterületen belül megközelíti a 85%-ot.
A borvidéken meglehetősen sok fajtát termesztenek nagyobb területen, melyek közül legelterjedtebb a Chardonnay, a Zöld veltelini, az Olasz rizling, a Királyleányka, az Irsai Olivér, a Rizlingszilváni, a Merlot, a Sauvignon, a Chasselas, a Sárga muskotály, a Csaba gyöngye, a Pinot noir, a Tramini, a Kékfrankos, az Ottonel muskotály, a Kékoportó, a Rajnai rizling és a Cabernet sauvignon.
A Balatonboglári borvidéken jelenleg ajánlott fajták: Sárga muskotály, Királyleányka, Chardonnay, Sauvignon, Rajnai rizling, Olasz rizling, Pinot noir, Kékfrankos, Merlot, Cabernet sauvignon, Cabernet franc; engedélyezett fajták: Zöld veltelini, Rizlingszilváni, Pinot blanc.
A Balatonboglári borvidék hegyközségei, illetve hegyközségi tanácsa a hatályos fajtarendelet módosításaként javasolja öt fajta (Ottonel muskotály, Szürkebarát, Tramini, Kékoportó, Zweigelt) felvételét, illetve a Rizlingszilváni engedélyezett fajta átsorolását az ajánlott fajták közé. A borvidék borai
A borvidék kedvező ökológiai viszonyaiból következik, hogy az úgynevezett gyengébb évjáratok viszonylag kisebb arányban fordulnak elő. A fehérborszőlő-fajták a világban divatos, kedvelt gyümölcsillatú, könnyű, elegáns bort illetve pezsgők előállítására alkalmas alapbort teremnek. A minden évben kialakuló finom savak teszik lehetővé a borok felhasználását pezsgőgyártásra, ugyanis finom pezsgő csak könnyed, légies, elegáns borból készíthető és nem nehéz, zárt, durva savú alapborból.
A borvidék vörösborai általában "burgundiai" típusúak, gyümölcsillatokkal és zamatokkal. Csersavas nehéz, mediterrán vörösborok csak ritka évjáratokban készíthetők.